„Sütni, főzni nem nehéz, ha van hozzá elég pénz!”
Mennyire igaza volt!
De arra is tanított, hogyan tud kevés pénzből finomat, olyat, amit a család is megeszik, főzni a szegény ember lánya. Aztán meg nyitott szemmel járok a világban, bár már „megettem a kenyerem javát” nem szégyellek tanulni másoktól. Mindegy, hogy idős vagy fiatal. Egy fiatalasszony is tudhat olyat, amit egy idősebb nem ismer.
Rég elfeledett ételekkel szoktam „sokkolni” a szűkebb és tágabb környezetem.
Jelentem a családom igen jól tűri az én „régi mániám”! Van olyan étel, sőt ételek, amit kifejezetten szeretnek!
Hát, Kedveseim ezután leírom, amit tudok és használja ki-ki belátása szerint!
Palacsinta:
Ez néhol ünnepi eledel, nálunk a „nyomorkaja” kategóriába tartozik. Sokadikán szoktam sütni, valami leves mellé, hiszen néhány tojás meg liszt általában mindig van a háznál.
Egyszer megkérdezték tőlem: "Mivel csinálod a palacsintát?"
Ha „dőzsölök”, akkor tejjel, ha nincs itthon, akkor ásványvízzel, ha az sincs, akkor csapvízzel. Ebből nem szoktam ügyet csinálni. Legtöbbször vízzel készül. Ezt a palacsintát töltheted édes, de sós töltelékkel is!
Na szóval, egy tálba beleütsz 2-3 tojást, egy pici sóval összekutyulod. Ha kevésnek találod, önts hozzá egy kicsi vizet. Keverd össze annyi liszttel,
hogy nokedli állagú legyen. Keverd simára. Fokozatosan hígítsd vízzel vagy tejjel. Vigyázz nehogy túl híg legyen, mert akkor a sütésnél szétszakad!
Önts bele úgy 1 decinyi olajat és kavard össze. A palacsintasütőbe is tégy egy evőkanálnyi olajat aztán merőkanállal önts bele a masszából, folyasd szét. Az első darab rossz szokása, hogy szét szokott szakadni. Nem baj meg kell azt kóstolni, nehogy beteg legyen tőle a család!
Ha mind kisült és még van belőle a tányéron, azt tegyél bele, amit találsz a spájzban! A palacsintának mindegy mi van benne, lekvár, dió, mák, esetleg túró. Ha van még kedved, főzhetsz pudingot, azt is szeretni szokták.
Főleg a gyerekek! De szerintem e felnőttek is megeszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése