Rakott kenyér

Ezen étekkel akkor szoktam kis családomat megörvendeztetni, ha ellátogat hozzánk az a bizonyos „sekrestyében lakó rágcsáló”. No meg akkor, ha nem esznek annyi kenyeret, amennyit szoktak és a maradék megszikkad. A szikkadt kenyeret egy bizonyos ideig csak-csak megesszük. No de mindig?

Ilyenkor szoktam „rakott kenyeret” készíteni valami leves mellé, mert azt viszont szeretik, hidegen, melegen egyaránt.
Ma paradicsomleves mellé ez volt a menü.
Ha paradicsomlevest főzöl, tegyél bele egy kis reszelt sajtot, nem rontja el. Kóstold meg!
A rakott kenyérhez szétnéztem a spájzban és a hűtőben. Amit találtam kiraktam az asztalra és ezután következett az alkotás.
Volt hűtőben egy darabka húsos szalonna, ezt apróra daraboltam és egy kisebb tepsi aljára terítettem. (máskor csak két-három evőkanál olajat öntök alá) Felszeleteltem a szikkadt kenyeret, tejbe mártogattam és az apró szalonna tetejére raktam. Találtam még olyan 21 dkg-nyi párizsit és kb. ugyanannyi csirkemell sonkát. Egy fej vöröshagymát meg a felvágottakat apróra vágtam és összerottyantottam rövid lével, pörkölt félének. Ezt is rá a kenyérre. Ma dőzsöltünk, ezért reszeltem rá abból a trappistának nevezett sajtból.
Újabb réteg áztatott kenyér került rá. Aztán felütöttem 6 db tojást öntöttem bele egy kis pohár tejfölt és összekantrattam. Majd ezt tojásos tejfölös mutyit ráborítottam kenyérre és be az előmelegített sütőbe. Jó fél óra alatt kisül. Ja, amikor majdnem kész volt, reszeltem rá egy kis sajtot és ráolvasztottam.
Vizes uborkával fenséges ebéd volt.
A maradékra egész délután rájárt a család.

Holnap főznöm kell az biztos, elvégre vasárnap lesz, nem ehetünk maradékot!
Máskor bizony előfordul, hogy maradékot teszek az asztalra és kis családom szó nélkül meg eszi.
Engem arra tanítottak, hogy nem dobunk ki semmit, a kaját meg főleg nem, azt meg kell becsülni! Hát én ehhez tartom magam!